Minthogy a legtöbb bumeráng irányításához több-kevesebb szélre szükség van, használatához kénytelenek vagyunk a szabadba menni, hacsak nincs otthon egy futball-pályányi szélcsatornánk.
Akár vihetjük magunkkal hátizsákunkban egy-egy kirándulásra is, de ne lepődjünk meg, ha előbb-utóbb azon vesszük észre magunkat, hogy csak a dobálózás szenvedélye miatt vágyunk a friss levegőre.
Keressünk egy jókora - eleinte közbenső fák nélküli - területet, lehetőleg füves, laza talajjal. Ennek elég sok mező, tisztás, rét, futball-pálya megfelel. Később a rét közepén magányosan álló óriási fa körülreptetése újabb izgalmas kihívás lehet. Lebetonozott, aszfalttal borított felületek minden egyes rosszul sikerült elkapás után csúnya sérüléseket okozhatnak bumerángunkban.
A terület nagysága legyen legalább kétszer, de inkább háromszor akkora, (kezdőknél még ennél is nagyobb) mint a bumerángunk hatótávolsága, ugyanis a szél meglepő dolgokra képes.
Helyezkedjünk úgy, hogy körülöttünk mindenhol legyen elég szabad hely a landoláshoz még egy-egy rosszul sikerült dobás után is, vagyis nagyjából álljunk a kiszemelt terület közepére.
Ügyeljünk arra, hogy lehetőség szerint senki ne álljon rajtunk kívül a hatótávolságon belül, és ha lehet még a közelében sem. Egy hirtelen széllökés váratlan irányba sodorhatja a bumerángot.
Ha mégis valakit szeretnénk magunk mellett tudni, akkor az ő legbiztonságosabb helye, (jobb kezes bumeráng esetén) közvetlen a hátunk mögötti jobb oldali terület. Ilyen esetben legyünk rendkívül körültekintőek, hiszen vannak bumerángok, melyek spirál alakban repülve, akár éppen hátulról térnek vissza. Éppen ezért csak azt engedjük közel, akinek már van gyakorlata ezen a téren. Mindig várjuk el tőle, hogy szemével végig kövesse a bumeráng útját, nehogy váratlanul érje visszatérése.